Esik. Mindig csak esik.
De ő mindig csak áll
Ott áll nap mint nap
A buszmegállóban.
A 32-es buszmegállóban
Ugyanabban a kabátban áll
Minden reggel.
És vár.
Ha valaki kívülálló lenne,
Azt mondaná, hogy nem vár.
Hogy puszta véletlen, hogy
Reggelente egy buszra szállunk.
De nem az.
Mert esik. Mindig csak esik.
S én egész úton
Az ismeretlent lesem.
Mert talán ő választ adhat…
2009. március 3., Budapest
Elérhető
-
Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2009