Túl hófödte sipkákon,
Túl zöldellő völgyeken,
Mélységnek romjai között,
Fehérlő mennyeken.
Tollpihe, huss, elröppen,
Majd elveszik az űrben.
Szerelmed is tovaszáll,
Nincs remény e zűrben.
Majd megtalálod a Nagy Őt,
Ki számodra megteremtett.
Ám szempilláid lecsukódnak,
Leszel az Elfelejtett.
Túl hófödte sipkákon,
Túl zöldellő völgyeken,
Mélységnek romjai között,
Fehérlő mennyeken,
Élsz majd, mint hajadon,
Ember mellett lépve,
Boldogan és szabadon,
Békés útra térve.
Az Egyetlen, kinek van hatalma önmaga fölött…
2011. április 16., Budapest
Elérhető
Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2011, Barlangrendszer, karakter