Ahogy becsukod a szemed, és messzire repülsz
Ezen az órán, ebben a pillanatban,
Idegen tájakon kacagsz, vitorlázol,
Dalolva terülsz el puha hópaplanban.
Aztán, mintha mindent veszni hagynál,
Illatod tovaszáll, hajad lágyan libben,
Lelked sötétsége fényesebb a Napnál.
(Aeidail minden onnan, s innen.)
2011. október 31., Bp.
Elérhető
Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2011

