A nedű édesen lappang
Sötét, árnyas alkonyon,
S míg a bogár zizegve szárnyal,
Illatával csüng a balkonon.
A zöld kacs csavarogva szakít,
Szakít a fallal, és lábra áll.
Szövedékeiből karokat fon,
S a méh remegve tovaszáll.
Arcát torz mosoly csúfítja,
Szemében őrület villan,
És fejében vészesen csendül,
Morbid gondolatok vágya csillan.
Ő most a vadász, s az ember a vad.
Ő most a teremtő hatalom a világon.
Ő most a víz, a föld, a fagy,
Testvéreivel mereng majd a halálon.
A zöld, ha csendesen lappang
Sötét, árnyas alkonyon,
S míg a bogár zizegve szárnyal,
Kacagva áll a balkonon.
2012. január 18., Budapest
Elérhető
Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2012