Az égben született,
Angyalok kísérték,
A földön lelt életet,
Az emberek figyelték.
Itt állt, pont előttem
Csak vak voltam, hogy lássam,
Majd megmutatkozik
Tudja már, hogy vártam.
Te vagy az, ezer év,
Csak tudd, lépteink egyek;
Te vagy az, ezer év.
Látod? Vannak véletlenek…
Tovább haladt velem
És én csak őt követtem,
Szeretett-e engem?
Titok volt előttem.
Az évek csak mentek
Az időd nem észleltem,
Jót nevetett rajtam,
Amikor elvesztem.
Te vagy az, ezer év,
Csak tudd, lépteink egyek;
Te vagy az, ezer év.
Látod? Vannak véletlenek…
Most itt állsz velem szemben,
Mert engeded, hogy lássak.
Fordulsz már el tőlem,
Hagyod, újra várjak.
Ne, kérlek, ne menj el!
Nekem nincs időm rád várni!
Nem vagyok én szellem,
Nem tudok itt állni!
Te vagy az, ezer év,
Ki örökké élhetsz,
Te vagy az, ezer év,
Te szabadon mesélhetsz!
Csak csepp vagyok a vízben,
Csak fűszál a réten,
Csak csillag az égen,
Csak színfolt a képen.
Nem vagyok én álom,
Sem lehetetlen, mint te,
Nem vagyok én örök,
Sem végtelen, mint te.
Lebben már el innen,
Szél süvít körötte,
Keze még megérint,
S eltűnik, örökre…
2010. január 23., Budapest
Elérhető
-
Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2010