Nyitott Könyv

Madár

Aeidail — Tue, 14 Feb 2012 14:02:26 +0000

És ím, hát ketrecbe zártak
Annyi szabad, vidám nap után.
Gondolom, most vége lesz a nyárnak,
Hiába csüngök gazdámnak karján.

Pihés, arany szárnyaim rendezem,
És várok arra, hogy megérintsenek,
S ha így van, csodás dalom elkezdem,
Mert komor óráim most nincsenek.

Vajon miért fordulnak felém,
Kik eddig sohasem tették?
Miért szórnak magot elém,
Kik ezelőtt folyton elvették?

És ím, hát ketrecbe zártak,
De boldogan telnek a fényes napok.
Új ablaka nyílt meg a világnak,
És lehetek rab, mégis szabad vagyok.

2012. február 14., Budapest

Elérhető

Tizenhárom

Aeidail — Sat, 04 Feb 2012 12:15:15 +0000

Mezítelen talppal jártam városokat,
Könnyező szemmel láttam borzalmakat,
És sikítottam, amikor féltem a hidegben.

Lyukas garasnak láttam életemet,
Kopár csonkoknak saját két kezemet,
És sikítottam, amikor féltem a hidegben.

Szakadt ruhámban vánszorogva léptem,
Kócos fejemmel hátrafelé néztem,
És sikítottam, amikor féltem a hidegben.

Azt hittem, már mindent értek,
Azt hittem, mindentől félek,
De nem ismertem a pusztító lángokat.

Azt hittem, hogy ez az élet,
Ilyen, mikor minden éled,
De nem ismertem a pusztító lángokat.

Féltem téltől, hótól, s fagytól,
Féltem égtől, fűtől, fától,
De nem ismertem a pusztító lángokat.

Jött az Ördög, s jött a Pokol,
Hozott lángot, mit birtokol,
Kívántam, bárcsak hideg lenne inkább.

Tüzet szított, és mérgező szavaival
Szólt, és együtt voltam haragos lángjaival,
Kívántam, bárcsak hideg lenne inkább.

Most is égek, mint a világ és az ember,
Égnek tavak, ég a jég és a tenger,
Kívántam, bárcsak hideg lenne inkább.

Ósdi, piszkos kalapom fejemről leesett.
Koppant, és széttörte reszkető szívemet.
Mert ez a tűz most még jobban fojtogat.

Az anyag, mi testemen mindig is volt,
Nem tartok mást helyette, mint hamut és port,
Mert ez a tűz most még jobban fojtogat.

És a vérem már gőz, és olvadt a csont,
S lelkem valahol fönt keres új otthont,
Mert ez a tűz most még jobban fojtogat.

És sikítottam, amikor féltem a hidegben,
De nem ismertem a pusztító lángokat,
Kívántam, bárcsak hideg lenne inkább,
Mert ez a tűz most még jobban fojtogat.

2012. január 28., Budapest

Elérhető

Töltögetések

Aeidail — Sun, 29 Jan 2012 10:57:52 +0000

Igyekszem folyamatosan áthozni a régi Könyvről a dolgokat, ezért hát az időmet most a prózáknak szenteltem.

Felkerült a teljes Barlangrendszer, illetve Varázstükör, Láncszemek és Tündér című novellám. Másik kettőt nem fogom egy hamar pótolni, ugyanis szerkesztenem kell bennük egy-két dolgot.

Ae.

Új oldalak

Aeidail — Thu, 26 Jan 2012 18:06:05 +0000

Sziasztok!

Hosszas gondolkodás és mérlegelés után elkészítettem az “Oldal” menüpontot, és fel is töltöttem – amennyire legalábbis lehetett. A holnapi napra tervezem a Prózák kitöltését, illetve a little pluto végleges főoldalának elkészítését is.

További szép estét,
Ae.

Mára ennyi

Aeidail — Wed, 25 Jan 2012 17:05:19 +0000

Az eddigi verseket időrendben feltöltöttem, és a “Versek” menüpontot el is készítettem. A prózák később kerülnek fel, de addig is élvezzétek a Könyv ezen csodálatos formáját!

Megdöbbentő volt látni, hogy 2011-ben összesen 20 verset sikerült összehoznom, és 2012-ben is már nyolcat írtam, pedig a január még véget sem ért…!

Ae.

Szösszenet VII.

Aeidail — Wed, 25 Jan 2012 15:44:50 +0000

A szél susogva borzolja a lombot.
A víz csobbanva mossa a partot.
A tűz perzselve éget minden csontot.
S a jég így egyikhez sem érhet.

2012. január 25., Budapest

Elérhető

Szösszenet VI.

Aeidail — Wed, 25 Jan 2012 15:42:25 +0000

A beteg mindig felgyógyulván kacag,
És remegve féli a halálos kórt,
Ami egyszer mégiscsak elérheti majd.

És én is mosolygok, nevetésem szárnyal,
De nem félem az ismeretlen bajt.
Mert a félelem maga az, mi őrületbe hajt.

2012. január 25., Budapest

Elérhető

Szösszenet V.

Aeidail — Wed, 25 Jan 2012 15:39:35 +0000

Ha majd meghalok,
És vigyorogni fogsz,
Mint az ördög, ki vár,

Emlékezz rám úgy,
És sirass meg azért,
Mint akinek nagyon is fáj.

2012. január 25., Budapest

Elérhető

Hajrá, WordPress!

Aeidail — Wed, 25 Jan 2012 13:25:54 +0000

Mint mondtam, a Nyitott könyvre kerül a hangsúly, és ehhez WP-re volt szükségem. Hamarosan felkerül minden tartalom, de addig is a következő oldalakon tudjátok elérni a munkáimat:

Tergemin ;; DeviantART

Üdv, Ae.

Iteradnos

Aeidail — Tue, 24 Jan 2012 15:16:45 +0000

A csúfság remegve araszolt a télben,
Hitte, most végre megérti célját.
És majd eléri, ha itt lesz az ideje.
Ám még is rettegve küzdötte tovább magát.

A szépség hozta a tavaszt és a kedvet,
Kacagva szárnyalt a nyomorult körül,
Nem figyelve semmire önnönmagán kívül,
Így végül ostobasága kerekedett fölül.

Mert a szépség folyton meghal a télben,
A csúf pedig örökké megmarad,
Hiába bármilyen beszéd vagy kívánság,
Az átkozott seb ismét felszakad.

A csúf röhög, mint aki jól tette dolgát,
És halhatatlan léte most végre felragyog,
És a szép kínok között ébred majd fel egyszer
Ott, ahol léteznek most is angyalok.

És nekünk már csak a vágyakozás marad,
Hiába ismerjük saját tükörképeinket,
Szenvedünk döntéseink súlyai alatt,
Míg végül az őrület kerít hatalmába minket.

A csúfság remegve araszolt a télben,
Hitte, végre megértette célját.
S lappangva araszolt mindennek mélyére,
Lelkek ezreiben lelte meg otthonát.

2012. január 24., Budapest

Iteradnos – Iter ad nos: Út mihozzánk