Hol vagy, én drága, örök mosolyom?
Mi történt, hogy elhagytál engem?
Hol vagy? Azt hittem, már itt leszel,
Mikor ragyogva kitárom fekete lelkem.
Miért nem nézel kéklő szemeimbe?
Miért?, hisz te meg én egyek vagyunk.
Ha hozzám érsz, remegve hajtom
Zord szellemem eléd, hogy égjen vigyorunk.
Lángolt hajdan a táj fehér fogunk látván,
S lángolt az ember is szerelmünkre várván.
A víz is remegett, hogy elnyelhesse testünk,
A jég recsegett, ha peremére léptünk.
Látod, végül a fagy nyerte meg létünk,
Az egykori lélek fűtött félelemmel,
De lefagyott, mert nincs, mi tűzbe hozza,
És játékszerként bánik az érzésekkel.
Hol vagy, én drága, örök mosolyom?
Hol vagy? Még folyton várok terád
Amíg csak lehet. Ám lassan késő lesz:
Jeges maszk látszik, hova nyomhatod orcád.
2012. január 23., Budapest
Elérhető
Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2012, házi