Utolsóként végül fürdeni mentünk.
S a tenger őrjöngött, ölelve tartott,
Mint hittem, egyedüli okok lettünk,
Hogy holt testünk kékje érjen mindig partot.

Mert a víz, ha ellep, csókot lehel szádra,
S égi fénnyel borítja holt testedet,
És míg sirat téged ember fia, lánya,
Remegve búgja örök éneked.

Lelkedből meríti édes kékje báját,
És szíved lesz majd néki kárhozott cellája.
Követvén el közben bűnei vágyát,
Titokban nászotok sós vízzel elhálja.

2012. január 16-17., Budapest

Ennek a versnek Bianca Stewart Drown című költeménye az alapja, de egy félrefordítás miatt inkább írtam még hozzá két versszakot, és így az enyém lett.

Elérhető

Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2012, műfordítás

Szédelgek hamis szavaidtól, Óév.
Azt mondod, most minden olyan, mint eddig.
Ha ez igaz lenne, nem lenne már Újév.

Üres szavakat bámultam mindig,
Azt is mondtad: tanulok a hibákból.
Hamis szavaid írhatnám az égig.

Talán igazad van, de elfogysz a mából.
Ideje lenne elfogadni, mi vagy.
Ne sződd a mérget, elég a haragból.

2012. január 1., Budapest

Elérhető

Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2012

Hittem benne, hogy igaz vagy.
Hittem, hogy nem halok meg,
Ha feléd nézek.

Ostoba voltam, mint mindig,
Pillantásod megtör bennem
Minden érzelmet.

2011. december 30., Budapest

Elérhető

Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2011