Csobogj még egy kicsit,
Hadd láthassam szemem
Kedves tükröcskédben
Kicsi tündérfényem.

Halljam még a hangod
Lengedezve szállni,
Érezni a szíved
Csodásan ragyogni.

Tudnám, hogy te vársz rám,
Mert felém szaladnál,
Tündérfénnyel engem
Beragyoghatnál.

Csobogj hát egy kicsit,
Hagyd szívedet szállni,
Engedd a lelkedet
Igazán ragyogni.

S éjnek éjszakáján
Mikor fény nem éghet
Repülj innen tova,
Hagyd el a vidéket!

Lejts táncod a Holddal,
Dalolj neki szépet,
Csókot lehelj rája,
Fess néki egy képet.

S kacagva rohanj el,
Törj össze egy szívet,
De fájjon néked az,
Nélküled nem élhet.

A Hold nem világít,
Te vagy már az égen.
Magányosan, szépen,
Kicsi tündérfényem…

2009. október 7., Budapest

Elérhető

-

Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2009

Mikor a szíved meghasad,
És ott állsz az erdőben egymagad.
Mikor a lelked szétszakad,
Nem szabad elhagynod önmagad!

Mikor egyedül csak te vagy,
És olyan üresnek érzed magadat.
Mikor a magány rabja vagy,
Nem szabad mutatnod fájdalmadat!

Vedd föl a maszkod!
Ne lássák rajtad, hogy elhagyod magad!
Rejtsd el az arcod!
Hisz az üresség mindig ott marad.

De szállhatsz, szabadon szállhatsz,
Hisz e világ végtelen.
S a csendben, a fekete csendben
Te maradsz majd nekem:
Érzelem…

Mikor a szemed könnyezik,
És a súly egyre csak nehezebb.
Mikor a léted haldoklik,
Nem szabad elengedned!

Mikor a hangod bereked,
És már kétségbe vagy esve.
Mikor a föld szétreped,
Nem szabad beleesned!

Vedd föl a maszkod!
Ne lássák rajtad, hogy nem vagy önmagad!
Rejtsd el az arcod!
Hisz az üresség már örökre ott marad.

De szállhatsz, szabadon szállhatsz,
Hisz e világ végtelen.
S a csendben, a fekete csendben
Te maradsz majd nekem:
Érzelem…

És szállhatsz, örökké szállhatsz,
Hisz e világ végtelen.
S a csendben, az üres csendben
Te maradsz majd nekem:
Érzelem…

2009. június 25., Budapest

Elérhető

Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2009

Esik. Mindig csak esik.
De ő mindig csak áll
Ott áll nap mint nap
A buszmegállóban.

A 32-es buszmegállóban
Ugyanabban a kabátban áll
Minden reggel.
És vár.

Ha valaki kívülálló lenne,
Azt mondaná, hogy nem vár.
Hogy puszta véletlen, hogy
Reggelente egy buszra szállunk.

De nem az.
Mert esik. Mindig csak esik.
S én egész úton
Az ismeretlent lesem.

Mert talán ő választ adhat…

2009. március 3., Budapest

Elérhető

-

Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2009