Mikor mondhatom azt, hogy vége?
S ha kimondom, vajon megértesz- e?
Mi történik, ha a világ eltorzul,
És a megszokott helyett vad lesz a képe?

Ha kiejtem vértől vörös ajkaimmal…
Ha csak elképzelem a szavakat!
Pusztító tűzvész, vörös lángok…
Vágyódom rá, hogy elhangozzanak.

Mert hallom őket szüntelen,
Itt lebegnek ők vad tekintetem előtt.
De tilos kimondani akárcsak egyet,
Mert egy szó is sok-sok embert ölt.

Piros, vörös, átkozott szavak!
Értelmetek elvész az évek alatt.
S hogy mi volt, van, lesz…
Attól függ, mit éltetek visszaad.

Mikor mondhatom azt, hogy vége?
Mikor?, hisz köröttem nincsen más, csak tűz.
Talán akkor, mikor valami új jön!
De vörös árnyékotok a halálba űz…

2010. augusztus 17., Budapest

Elérhető

Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2010

Sötét hullám…
Éberen álmodok?
Emlék képek.
Álmomban változok.

Játszóterek,
Sikátorok,
Mozgó házak:
Vándorolok.

Fehér hattyú röpül felém,
Erdő mélyén lebeghetek,
Kékes fények vakítanak,
Talán egyszer elmehetek…

Sötét hullám…
Levélből az eső.
Fakó villám,
Fából van a felhő.

Árnyék képek,
Madár hangok,
Fenyő illat,
Furcsa zajok.

Fehér hattyú röpül felém,
Erdő mélyén lebeghetek,
Kékes fények vakítanak,
Talán egyszer elmehetek.

Fehér hattyú röpül felém,
Erdő mélyén lépkedhetek,
Sziporkázó napfény vakít,
Most szabadon elmehetek.

2010. március 14., Budapest

Elérhető

Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2010, dalszöveg

Az égben született,
Angyalok kísérték,
A földön lelt életet,
Az emberek figyelték.

Itt állt, pont előttem
Csak vak voltam, hogy lássam,
Majd megmutatkozik
Tudja már, hogy vártam.

Te vagy az, ezer év,
Csak tudd, lépteink egyek;
Te vagy az, ezer év.
Látod? Vannak véletlenek…

Tovább haladt velem
És én csak őt követtem,
Szeretett-e engem?
Titok volt előttem.

Az évek csak mentek
Az időd nem észleltem,
Jót nevetett rajtam,
Amikor elvesztem.

Te vagy az, ezer év,
Csak tudd, lépteink egyek;
Te vagy az, ezer év.
Látod? Vannak véletlenek…

Most itt állsz velem szemben,
Mert engeded, hogy lássak.
Fordulsz már el tőlem,
Hagyod, újra várjak.

Ne, kérlek, ne menj el!
Nekem nincs időm rád várni!
Nem vagyok én szellem,
Nem tudok itt állni!

Te vagy az, ezer év,
Ki örökké élhetsz,
Te vagy az, ezer év,
Te szabadon mesélhetsz!

Csak csepp vagyok a vízben,
Csak fűszál a réten,
Csak csillag az égen,
Csak színfolt a képen.

Nem vagyok én álom,
Sem lehetetlen, mint te,
Nem vagyok én örök,
Sem végtelen, mint te.

Lebben már el innen,
Szél süvít körötte,
Keze még megérint,
S eltűnik, örökre…

2010. január 23., Budapest

Elérhető

-

Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2010