És ím, hát ketrecbe zártak
Annyi szabad, vidám nap után.
Gondolom, most vége lesz a nyárnak,
Hiába csüngök gazdámnak karján.

Pihés, arany szárnyaim rendezem,
És várok arra, hogy megérintsenek,
S ha így van, csodás dalom elkezdem,
Mert komor óráim most nincsenek.

Vajon miért fordulnak felém,
Kik eddig sohasem tették?
Miért szórnak magot elém,
Kik ezelőtt folyton elvették?

És ím, hát ketrecbe zártak,
De boldogan telnek a fényes napok.
Új ablaka nyílt meg a világnak,
És lehetek rab, mégis szabad vagyok.

2012. február 14., Budapest

Elérhető

Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2012

Mezítelen talppal jártam városokat,
Könnyező szemmel láttam borzalmakat,
És sikítottam, amikor féltem a hidegben.

Lyukas garasnak láttam életemet,
Kopár csonkoknak saját két kezemet,
És sikítottam, amikor féltem a hidegben.

Szakadt ruhámban vánszorogva léptem,
Kócos fejemmel hátrafelé néztem,
És sikítottam, amikor féltem a hidegben.

Azt hittem, már mindent értek,
Azt hittem, mindentől félek,
De nem ismertem a pusztító lángokat.

Azt hittem, hogy ez az élet,
Ilyen, mikor minden éled,
De nem ismertem a pusztító lángokat.

Féltem téltől, hótól, s fagytól,
Féltem égtől, fűtől, fától,
De nem ismertem a pusztító lángokat.

Jött az Ördög, s jött a Pokol,
Hozott lángot, mit birtokol,
Kívántam, bárcsak hideg lenne inkább.

Tüzet szított, és mérgező szavaival
Szólt, és együtt voltam haragos lángjaival,
Kívántam, bárcsak hideg lenne inkább.

Most is égek, mint a világ és az ember,
Égnek tavak, ég a jég és a tenger,
Kívántam, bárcsak hideg lenne inkább.

Ósdi, piszkos kalapom fejemről leesett.
Koppant, és széttörte reszkető szívemet.
Mert ez a tűz most még jobban fojtogat.

Az anyag, mi testemen mindig is volt,
Nem tartok mást helyette, mint hamut és port,
Mert ez a tűz most még jobban fojtogat.

És a vérem már gőz, és olvadt a csont,
S lelkem valahol fönt keres új otthont,
Mert ez a tűz most még jobban fojtogat.

És sikítottam, amikor féltem a hidegben,
De nem ismertem a pusztító lángokat,
Kívántam, bárcsak hideg lenne inkább,
Mert ez a tűz most még jobban fojtogat.

2012. január 28., Budapest

Elérhető

Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2012

A szél susogva borzolja a lombot.
A víz csobbanva mossa a partot.
A tűz perzselve éget minden csontot.
S a jég így egyikhez sem érhet.

2012. január 25., Budapest

Elérhető

-

Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2012