Harmatos füvön lépkedek.
Az égen ezer csillag ragyog.
Közeli tisztáson őzek legelnek,
Én mégis elhagyatott vagyok…
Hallom egy csermely izgatott folyását,
S fejemben zenged ugyanígy hangodat.
Szemem előtt látom valamely írását,
Kezem mégis sötétet tapogat.
És új nap kél – nélküled.
Egy vándor van csak itt.
De mi értelme élni teveled,
Ha úgysem hagyom magányom itt?
A természet bölcs vigasz.
Nézd a leírhatatlan igazt!
Utamat járom, felejtés átkom,
A világ csak álom. A Halál a párom…
2008. november 29., Budapest
Elérhető
Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2008