Tévedsz, vad leány,
Én valaki más vagyok.
Tévedsz, vad leány,
Én valami más vagyok.
Én vagyok a szellő,
Mi lágy hajadba tép,
Én vagyok az árnyék,
Mi örökké nyomodban lép.
Fény is vagyok,
Simogatom arcod,
S piros a színem:
Szítok benned harcot.
És én vagyok a víz,
Mi mossa két kezed,
És én vagyok az öröm,
Beburkolom lelkedet.
S vagyok magány,
Félsz és gyűlölet;
Menekülő vad,
Gőg és bűvölet.
El fogom lopni
Kedves mosolyod,
Le fogom tépni
Minden bánatod.
És végül, vad leány,
Lehull a lepel,
És végül, vad leány,
Valaki más leszel.
Mert jövök, tudod,
Árkon-bokron át,
Hogy elhozzam Néked
A tél önnön bús honát.
2011. december 17., Budapest
Elérhető
Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2011, válasz