Felkaptak, mint egy rongyot.
Nem csoda, hisz tollpihe a test.
Visznek, visznek Haza a Nagyok,
Mondják majd a végén: “Hess!”.
Hullj, eső, Te Szent Angyal,
Ki elmosod a Gonoszt!
Hullj, feletess el, vigyél magaddal!
Hagyj hátra csupán humuszt!
Látjátok, semmi vagyok csupán.
Otthonom a testek mélye.
Érzelmekből fonódik kis ruhám,
S tekintetem a csillagok fénye.
Hangom a végső dörgés,
S a mozdulat maga villám.
Mosolyom a zöldi völgy, és
Leheletem óriás égi orkán.
Hogy ki vagyok, már nem tudom.
A Nagyok már csak visznek.
Hogy ki voltam, azt tudom.
De Ők még mindig visznek.
Csend.
Csak a csend.
Csepp.
Csak egy csepp.
Most letesznek, és én már valaki más vagyok.
2011. június 1., Budapest
Elérhető
-
Nincs hozzászólás
Posztolva Vers kategóriába.
Címkék:2011